Suttogó

1. fejezet

Stefánia ma ünnepli 13. születésnapját. Már az oldalát kifúrja a kíváncsiság, hogy vajon mit kaphat szüleitől ajándékba. Mikor az iskolából hazaér szülei felköszöntik ám semmit nem adnak neki. Stefinek ez nem esett jól, de nem mutatta ki. Ekkor szoltak hozzá szülei: Gyere! Kapsz valamit szülinapodra! Stefi és családja beszálltak az autóba és meg sem álltak míg nem értek a meglepetéshez. Eladó lovak! Az eladó lovak közül választhatott Stefi egy lovat. A 13 éves kamasz nagyon örült az ajándékának és hamar kiválasztott egy fekete tarka lovat. Ahogy meglátta egyből beleszeretett. Ha bár kicsit még fiatal volt, betöretlen és virgonc, Stefánia nem tágított, őt akarta. A ló neve Henna lett, becenevén Henci. Hazavitték, és Stefi rögtön elkezdett vele munkálkodni. A fülébe súgta mit kell tennie, és ha bár a nap végére még mindig rosszcsont volt, sokat javult. Másnap reggel, Stefi korán felkelt és szaladt a lovához. Leápolta, megitatta és megetette és újra eddzettek. Ezt folyamatosan 2 héten át csinálta, és a 3. hétre angyal vált belőle. Nagyon okos volt, és nem lehetett rajta észrevenni, hogy korábban még egy betöretlen virgonc volt. Stefi észrevette, tudja a titkát a tanításnak: Ha csak suttog a fülébe a lova megérti, és megpróbálja azt, amit kell csinálnia.

2. fejezet

Stefi ugyan nagyon örült annak, hogy lehet saját lova, de barátainak, ez nem tetszett. Kevesebbet voltak együtt, Stefinek nem maradt rájuk ideje. Reggel 06:00 –kor felkelt megetette-megitatta Hennát és sietett az iskolába. Amikor hazaért megnézte kedvencét és rohant tanulni, aztán a lovához sietett. Zsúfolt lettek midnennapjai és egyre jobban kilógott a közösségből. Később már csak így hívták: Egy senki. Egy senki, mert nincs ideje „barátaira”, mert folyton csak az új kedvencével van, és folyton a trágyában tapos. Régen Stefi a suli legmenőbb csaja volt. Festette magát, folyton valami trendi ruhát vett fel. A haját is mindig befestette világos rózsaszín csíkokra. Most már csak egyszerűen összefogja a haját, egy sima farmer és egy egyszerű póló és pulcsi. Stefinek nagyon rosszul esik, hogy kiközösítik őt, ezért elmegy a másik közeli suliba, ahova a legtöbben lószeretők járnak. Ott már jól érzi magát, új barátai vannak, és Hennával is tovább tud lépni.

3. Fejezet

Stefi suli után megbeszélte az új legjobb berátnőjével, Szoffival, hogy együtt mennek terepre. Szoffinak is van egy lova, akit Meteornak hívnak. Meteor még kicsit nyugtalan, mertSzoffi is csak nemrégiben kapta. Nem ismeri még a környezetet ezért néha-néha megugrik, de baj nem történhet hiszen Szoffi már 4 éves korában kezdett el lovagolni és már 13 éves, pont úgy, mint Stefi. Mielőtt elindultak volna, leápolták lovaikat és felnyergelték őket. Így vágtak bele az ismeretlenbe. Mikor jókedvűen beszélgettek, hirtelen megugrott Meteor. Szoffi nem lepődött meg ezen, de Stefánia annál inkább, mert Henna is megugrott. Ez nála nem szokás. Nagyon meglepődtek és megálltak. Körülnéztek, hátha csak egy nyúl, vagy egy madár rémítette meg őket. Nem volt semmi, és elindultak. Versenyeztek is egy szakaszon, de nem tartott sokáig. A lovak újra és újra csak hátrálni akartak. Már nem tudták őket visszafogni, ezért elindultak hazafelé. Leápolták újra a lovakat, és megetették-megitatták őket.
-Szia anya! -Mondta Stefi.
-Csókolom! -Köszönt barátnője.
- Sziasztok lányok. Mi járatban vagytok itthon már? Nem lovagoltatok? Máskor több, mint egy órát szoktatok. Most kevesebb, mint fél óra telt el.
-Tudod anyu... Valmitől megrémültek a lovak.
-Komolyan? Nem tudjátok mitől?
-Nem. És.. Ő.. Izé.. Anya azt szeretném kérdezni, hogy itt e alhat Szoffi.
-Hát nem tudom... A szülei elengedik?
-Felhívom őket! - Vágott közbe Szoffi.
-Léci anyu!! Úgy is péntek van.. - Könyörgött Stefi.
-Hát jó legyen. De semmi rosszalkodás!
-Megigérjük anya!!
-Stefánia és barátnője kimentek az istállóba elhelyezni Meteort is. Mindig volt számára egy kis hely, ahova bemehetett, ha Szofi Stefinél alszik.
Közben arról beszélgettek, hogy mi lehetett az, ami így megrémítette a lovakat.
-Lehet, hogy elszabadult a cirkuszból egy oroszlán?
-Nem hiszem. Lehet, hogy csak egy kis gyík, amitt mi nem vettünk észre.--
-Nem tudom... Lehet, hogy valami sokkal veszélyesebb?!
-Majd holnap utánajárunk!